Már lassan egy éve, hogy belecsöppentem a randizás sűrű, bár sajnos egyre inkább érzelmileg elritkuló párkeresés csökönyös ösvényeibe. (Ez a mondat pont olyan szörnyű, mint amilyennek látom az egész helyzetet.)
Bár, hogy őszinte legyek, kezdetben nagyon izgalmasnak tartottam, hogy pittyegett a telefonom, és jelezte, hogy számomra igencsak kedvemre való férfi egyed úgy találta, hogy talán én lehetek neki az igazi.
Ez a naiv kis elképzelésem amúgy az online-lovag megtalálásáról elég hamar felfedte valódi arcát, hogy a lovon nem herceg, vagy királyfi ül, hanem inkább csak egy "lókötő", akik azon kívül, hogy megfogják a feneked, csak arra vágynak jobban, hogy jól ágybadöntsenek.
Ezeknek a drága, jó suhancoknak vannak azért fokozataik, több faj is megtalálható belőlük, ha nem adtad fel, és nem verted szét a saját fejed a legközelebbi padlóba, vagy falba, a sok anyaszomorító miatt.
Nem biztos, hogy ezekre a fajokra részletesebben kitérnék, bár azért pár, általam rájuk ruházott nevet leírnék.
1. (rém)Álompasi - Az álompasi, azzal jön, amit minden lány hallani akar, szép vagy, különleges, szeretnélek megismerni, te is szereted a filmeket? És amikor már elhitted, hogy itt lesz valami, kibújik a szög a zsákból, és repkednek a farkas poénok.
2. Nincs kecmec- A nincs kecmec, kerek perec azzal indít, hogy szex?
3. Alpári bunkó- Ez a faj talán a legundorítóbb, most itt nem hoznék személyes példákat, de ha ezek közül valaki a szemembe mondta volna ezeket a megszólalásait, tuti, hogy szétvertem volna a hülye kis fejét a legközelebbi tárggyal, amit találtam volna.
És itt akkor elmondanám, hogy mit értek azon, hogy a személyes kommunikáció totális kihalása.
Először is, vegyük magát az applikációt. Azzal, hogy úgy döntheted el, képek alapján, hogy bejön e valaki, vagy mehet a süllyesztőbe, hogy jobbra, vagy balra húzod, az teljes mértékben visszatükrözi a társadalmunkat. Tényleg, csak abból ítélünk, amit magunk előtt látunk. Persze nem mindenki, valaki elolvassa a bemutatkozást, vagy próbál végezni egy kis háttérmunkát, de be kell valljam, én gyakran csak pörgetem az embereket. Ebbe persze belejátszik az is, hogy meguntam, de ettől független, ez részemről is nehezményezhető.
De még, ha ki is használjuk a párkereső adta lehetőségeket, még akkor is felmerül bennem a kérdés, hogy ebből adódóan, miért kell kábé állatok szintjére lesüllyedni, és a másik embert nem tudják legalább azzal megtisztelni, (még akkor is, ha a másik félnek semmi más szándéka nincs, mint ágyba vinni a csajszibogyót), hogy udvariasan köszön, és elindít egy csevelyt.
Mert, az, hogy valaki úgy indít, hogy : Megdugnálak, ráérsz ma este? Az nem csak a fiú agyi és érzelmi faszságát bizonyítja, és minősíti, hanem azoknak a lányoknak is az önbecsülését, és gyökérségét, akik erre valaha igent mondtak, vagy bátorították az effajta, szerintem magas szinten elítélendő randizási kísérletet. És abból következtetve, hogy hány fiú ír ilyet, már csak nekem is, az azt bizonyítja, hogy EZ MÁR VOLT, HOGY BEJÖTT VALAKINÉL! ( ezt egyszer meg is kérdeztem egy sráctól, hogy a Szex ma? kérdésére kapott e már nem pofán rugdosós választ, azt mondta, háromból kettő megvolt. Grat csajszikáim)
Persze, a lányok is sokszor másra sem vágynak csak egy kis kamatyolásra, de komolyan, mi a jó égre számítanak szex közben? Hogy majd érdekelni fogja a másik felet, hogy jó-e neki, hogy majd nem tom, ne adj isten, tiszteli majd, és nem csak úgy fog viselkedni, hogy hú, megdugom, beverek egy sört még, oszt cső.
Az, hogy mennyi mindent megengednek, vagy akár megengedünk magunknak az interneten, szerintem elszomorító.
Az, hogy a kommunikáció annyira a kihalás szélén van, hogy az emberek nem mernek személyes, nem a virtuális világban kapcsolatot teremteni, ismerkedni. Szükség van hozzá a kütyükre, nem merünk odamenni a metrón egy szimpatikus lányhoz, hogy meginnál velem egy kávét, mert gyönyörű vagy. Nem tom, melyik csaj nem dobná el a haját egy ilyentől.
A múltkor leszólított az utcán egy külföldi srác, hogy jól nézek ki, és el kezdett velem beszélgetni, én meg köpni-nyelni nem tudtam hirtelen, mert ilyenre még nem volt példám. És basszus, jól esett.
Lassan teljesen kihal a kommunikáció, elkorcsul a szerelem, meghal a romantika.
Az, hogy az első alkalommal beledőlünk valaki ágyába, és hitegetésébe, szerintem az hiba. Már csak azért is, mert elvágjuk magunkat attól, hogy megismerjük igazán a másikat, és utána vagy a testiségre építünk, vagy abbamarad a viszony. Legalábbis én így látom. Meg még mindig megszállott romantikus vagyok, aki a párkeresőkön is tényleg a mesebeli sztoriját akarja folytatni.
Pici, naiv Barbika, egyszer majd mind felnövünk talán.
