Te hiszel a véletlenekben?
Vagy azt gondolod, hogy előre minden el van tervezve, megvan írva, és az úgy is lesz?
Én valahogy a kettő között vagyok.
Azt gondolom, hogy mindenkinek van egy saját kijelölt útja, amit be kell járnia, ha kell egyedül, ha lehet, valaki mással. Van egy vég, amibe el kell jutnia, és közben érhetnek meglepetések, de tulajdonképpen minden okkal történik.
Mindig azt szoktam mondani, úgyis úgy lesz, ahogy lennie kell.
Mindenből tanulunk, minden új emberből, minden megismételt hibából, minden veszteségből, kapunk valami újat, erősebbek leszünk, gyűjtjük magunkba az emlékeket, gyűjtjük a pofonokat, hogy amikor az élet odaállít ahhoz a bizonyos ÓRIÁSI dolog elé, te tudj egy hatalmas jobb egyenest adni.
Annyi ezzel a baj, hogy útközben rohadtul nehéz folyton hinni abban, hogy ez a rengeteg szarság a mi fejlődésünket szolgálja, ami végül elvisz oda, ahol majd az angyalok bodysurf-fel maguk fölé emelnek, és kiabálják, hogy igen! Megcsinálta.
Mert tényleg nem egyszerű.
Mert csalódunk a másikban, akiben bíztunk, és hittük, hogy valamiért Ő más, de aztán előbb-utóbb csak kiderül, hogy nem lehet minden tündérmese.
Mert az túl egyszerű lenne.
Mert néha el kell esni.
Mert néha mások döngölnek pofával a porba.
De egyedül Te vagy az, akinek fel kell tudnia állni. Akkor is, ha fáj, akkor is, ha nem érzed magad hozzá elég erősnek.
Akkor is, ha nem akarod elhinni, hogy ez veled történt.
Pedig igen.
Lehet azért, mert nem figyeltél, lehet azért, mert naív voltál, felkészületlen, lusta, ideges, depressziós, kimerült, vagy éppen csak nem láttad, mi közeleg feléd.
De tudod, ha már egyszer voltál fent, akkor idővel, megint sikerülni fog.
Csak nézd végig az életedet, írd össze a hibáidat, írd össze a sikereidet. És nézz magadba.
Néha ahhoz, hogy új dolgok történjenek, el kell engedni a régieket, fel kell robbantani. Hogy ezer és ezer darabjaira hulljon.
Gondolkozz el azon, hogy min kell változtatnod. Gondolkozz el azon, ki az, aki hátráltat, ki az, aki kihasznál. Ki az, aki mindig ott van.
Ki vagy te.
Ki vagyok én.
Gondolkozz el azon, hogy mi történt egy év alatt. És habár, rájöttem, hogy én nem hiszek már ebben az újévi újrakezdésben, mert az ember, bármikor dönthet úgy, hogy új időszámítást ad az életének, de ha leülsz, és elkezded írni, akkor rá fogsz jönni, hogy rengeteg minden történt 365 nap alatt, amire büszke lehetsz, ami megváltoztathatta az életedet. Ami megváltoztatott téged.
Az egyik barátnőm mondta, hogy írjam össze az elmúlt évet, és anyukám is mindig mondja. És egészen eddig a pillanatig azt gondoltam, hogy egész 2018-ban egy dolgot sikerült elérnem,de most, hogy írom ezeket, egyre csak jönnek az elmúlt év történései, és habár nem mindegyik jó, és pozitív, azért idén is sokat változott az életem.
És rohadtul félelmetes. Mert néha könnyebben emlékezünk vissza a negatív, sikertelen dolgainkra, hogy még egy év, amit sikerült totálisan elbaltáznom. És nyilván benne van ez is.
De kérdem én, komolyan, volt már olyan, hogy ne lett volna valahogy?
