Ki ne esett volna még bele a hazugság által kialakított puha, ám ármányos kényelembe, amikor már kénytelen vagy egymásra halmozni a füllentéseket, csak, hogy sikerüljön alátámasztani, a már kitalált "valóságot".
De vajon mikor fogsz belefulladni?
Sokat gondolkodom azon, hogy milyen okból is kezdünk el kitalálni, vagy átformálni tényeket?
A legjobb és egyben legbénább szöveg "nem akartam fájdalmat, vagy csalódást okozni neked..." tehát logikus, hogy a kíméletes palánkon átbaszásra szavazunk, mert könnyebb, és senki sem sérül.
Csak, hogy vannak ezek a jó kis mondások, amit utáltam, ha anyukám gyerekkoromban a fejemhez vágott
A hazug embert hamarabb utolérik, mint a sántakutyát.
Nem engem, hanem magadat csapod be.
satöbbisatöbbisatöbbi.
Pedig nekem is csak az volt a célom, hogy fent tartsam a szüleim, és a köztem lévő bizalmat és szeretetet, és a világért sem akartam őket megbántani azzal, hogy mondjuk rosszul viselkedtem.
Hát nem kegyes hazugság ez is? Akkor mégis miért vettek elő miatta...
Aztán hazudunk azért is, hogy a saját malmunkra hajtsuk a vizet, hazudunk, hogy valakit bemárthassunk és visszahúzzunk, hazudunk, mert egyszerűen csak ciki valami, de legfőképp hazudunk akkor, amikor már tükörbe sem merünk nézni a szégyentől, mert tudjuk, hogy az, amit tettünk, vagy éppen még most is teszünk, az tulajdonképpen megbocsáthatatlan.
Ezért csak úszunk az árral. Úszunk, mert ha nem tennénk, szembe kellene néznünk a bűnnel, azzal minden felszínre kerülne, és ki tudja, hogy el tudnánk-e fogadni a következményeket.
És ugye, mi kibaszott gyávák vagyunk.
Ezért csak úszunk, és szemrebbenés nélkül hazudunk másnak, és, ahogy anyukám mondja mindig, hazudunk magunknak.
Meggyőzzük saját magunkat, hogy az amit teszünk, az úgy helyes, és már különbséget sem tudunk tenni igazság,és hazugság között. Kinek mi, nem igaz?
Hogy tudunk táncolni, ha közben forog velünk a Föld?
Az igazi kérdés csak az igazából, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor ezek a hazugságok, füllentések, átverések egyszer csak kibuggyannak, és nem csak a zsákból, amit emiatt cipelsz, hanem a mellkasodból, és elsorvasztod azt, akit éppen meg akartál óvni, és az a bizalom, amit évek óta építettél, vagy alakítottatok, végül semmivé lesz...
Mondd, meddig bírod?
Meddig?