Voltál már dühös? Vertél már szét mérgedben bármit is? Törtél szét tányért felindulásodban? Vágtál már hozzá a másikhoz valamit, amikor teljesen felidegesített?
Gondolom igen.
Kétségbeejtő, mennyire el tudjuk engedni az indulatainkat, hogy pillanatok alatt elvesztjük az irányítást a gondolataink felett.
A düh-nek persze vannak fokozatai. A méreg sem ugyanolyan adagokban oszlik szét a szervezetedben, kisebb-nagyobb dózisokban ivódik beléd. Ami egy idő után persze teljesen eltelít, és vagy belebetegszel, vagy valahogy kikezeled magadból.
Vagy belehalsz.
Sokszor mondjuk, hogy haragszom rád. Általában nem hiába, nem feleslegesen, hanem okkal. És ez így egészséges. Haragudni tudni kell. Nem lehet egy életen át mindig azt mondani a másiknak, hogy jaj, nem baj, nem haragszom, tök jó, hogy a hátamba szúrtad ezt a szép kis kést, úgyis ki akartam vágni belőle egy darabot.
Igenis haragudj a másikra, mondd meg neki, hogy fáj, amit csinált, vágj hozzá valamit,ha az kell. Ne engedd, hogy beléd szorítsa a dühödet azzal, hogy bocsánatot kér, hogy ő akar lenni a mártír, igen, ezt tettem, de ne akadj ki, mert sajnálom, és bár ne tettem volna meg.
De megtetted.
És helyzetéből adódóan megfogja tenni még egyszer. És aztán majd mikor sokadjára csinálja meg veled ugyanazt, már szembe megy veled, de hát eddig ez nem volt probléma.
A harag egy folyamat. És sohasem ugyanolyan. A harag hirtelen elönt, végigömlik benned, kitépi a szívedet, teljesen felhergel, elkapkodja előled a levegőt, fájdalmat okoz, adrenalinnal telít el, oldalba rúg, felpofoz, belefojt a saját szagába, és végül teljesen felemészt.
Ezért szükséges eljutnunk a harag végső szakaszához, ami a megbocsátás. Ha nem vagy képes túljutni azon, hogy megbántottak, ha nem tudod elfogadni, hogy hibázott a másik, ha hagyod, hogy együtt égj a haragoddal, nem is igazán a másikat, de saját magadat mérgezed, fojtod, emészted meg.
Sok embert megbántottam már sajnos. És sokan megbántottak engem is. Valószínűleg ezek is okkal történtek, erősödtem, alakultunk, kiderült, kik azok az emberek, akik ha hibáztunk, akkor is mellettünk maradnak, hogy kik azok, akik engedik, hogy kitombold magad, ha elönt a harag, kik azok, akiket te nem tudtál azok után magad mellett tudni többé.
Elfelejteni nem muszáj semmit sem, emlékezz, légy résen, légy tisztában, nem kell zacskót húzni a fejedre. Ha fáj, amit tett a másik, engedd el békében.
Haragudhatsz, sírhatsz, toporzékolhatsz, törhetsz, zúzhatsz, üvölthetsz, összeeshetsz, kiborulhatsz. Mondhatsz csúnya szavakat.
Legyél dühös.
De megbocsátani tudni kell.