Rohadtul nehéz megfelelni.
Ha neki fogunk valaminek, akkor az emberek elvárják azt, hogy igenis, ha már elkezdted, mutass is fel valamit, fejezd be, kisanyám!
Hát jó.
Valakinek mindig bizonyítani akarunk. Szüleinknek, ellenségeinknek, feletteseinknek, magunknak, a múltnak, a jövőnek, hogy igenis nem vagyok felesleges, és haladok valamerre.
Nap, mint nap érünk el sikereket.
Olyankor örülünk, büszkék vagyunk magunkra, megveregetjük a vállunkat, na igen, ezt is sikerült megcsinálni.
De mi van akkor, amikor éppen nem jön össze?
Akkor abban a pillanatban minden addigi siker eltűnik, és elnyomja az az egyetlen rossz, az az egyetlen bukás, ami lehet, hogy az egész életeted megváltoztatja.
Nem büszke rád senki sem, sőt, hallod a hangjukon, látod rajtuk, hogy csalódottak.
Miattad azok.
Pedig te ugyanaz az ember vagy, aki elérte az előző elérhetetlent, mégis utolsó senkinek érzed magad.
Mert rontottál.
Mert elengedted magad.
Mert nem figyeltél.
Mert egyszerűen csak rohadtul beszorultál két fal közé, ahonnan egyedül nem tudsz kijönni.
De ilyenkor valahogy senki sem akar tolni, vagy éppen húzni téged sehova sem.
Magadtól kerültél oda, gyere is ki, ha akarsz.
Ha tudsz.
Egész életünkben, minden elmúló nappal arra próbálunk törekedni, hogy holnap, a jövőhéten, a következő hónapban, az új évben, mi az, amit célként kitűzünk, el tudunk érni, és meg is fogunk csinálni.
És ez jól is van így.
Törekedj csak arra, hogy minél több sikert magadénak tudj, amire azt mondhatod, na igen, ez az enyém, én csináltam, megküzdöttem érte, és ezt már senki sem veheti el tőlem.
De ne feledkezz meg arról sem, hogy nem kell, hogy minden sikerüljön elsőre. Mert az élet nem így működik.
Megcsinálhatod a párhuzamos parkolást egymás után százszor tökéletesen, ha éppen százegyedjére nem fog sikerülni, a forgalmi vizsgán nem fog számítani az előző száz.
Tanulhatsz bármennyit egy nyelvvizsgára, ha a díszkertekről magyarul sem tudsz mit mondani, vajon mit mondanál idegen nyelven?
Évről évre próbálkozhatsz tortasütéssel, mi van akkor, ha a nagy napon, bedöglik a robotgép, és a tojásfehérjét, csak félig sikerült felverni.
Mi van akkor, ha egyszerűen csak elhagyod magad, mert ki szeretnél lépni az életből egy kis időre?
Aztán persze az is lehet, hogy nem tanultál eleget, hogy valójában a száz parkolásból csak 20 volt jó, az is lehet, hogy a torta egyébként is szarul sikerült volna...
Mindegy, a lényeg az, hogy bármikor kerülhet hiba a számításaidba, vagy önmagad, vagy a szituáció, vagy egy felsőbb erő miatt, de a lényegen nem változtat.
Attól, hogy valami nem sikerült, Te, még ugyanaz az ember maradsz.
Ugyanazokkal az eddigi elért teljesítményeiddel, ugyanazokkal a jó tulajdonságokkal, ugyanazzal az odaadással, ugyanazzal a szívvel, és egy baklövés nem vethet árnyékot az eddig felépített önmagadra.
És emiatt senkit sem ítélhetünk el.
Legközelebb majd jobb lesz, majd megcsinálod kétszázszor is azt a nyomorult parkolást, majd tanulsz többet, majd olvasol a díszkertekről, és addig fogsz hajtani azért, hogy az a rohadt torta sikerüljön, hogy egyszer majd sikerül.
Mert lesz jobb, mert leszel jobb.
Az élet mindig hoz új kihívásokat, ha akarjuk, ha nem. Hoz sikereket, hoz csalódásokat, érünk el sikereket, és okozunk csalódásokat, ha akarjuk, ha nem.
Csalódást okozni szar dolog, de valljuk be, nekünk fáj ez a legjobban.
